A legnagyobb inspiráció egy alkotó számára az, ha oda kerül az alkotása, ahova Ő elképzelte. Egy keramikus akkor örül, ha egy polcon, egy vitrinben, egy asztalon, használat közben jelenik meg a tárgya – egy grafikus, egy festő akkor örül, ha egy „idegen” falon jelenik meg az alkotása. Én nem tartom magam művésznek, egyszerűen falakat, lakásokat, enteriőröket szeretnék a magam módján dekorálni – és ez hál’ istennek egyre többször meg is történik. Tegnap elvitték az egyik nagy kedvencemet a festőállványról, ami egyik oldalról kicsit fáj is, a másik oldalról azonban ismét óriási lökést adott.
Már több mint 15 képem lóg az ország különböző lakásainak a falán, ami azt is jelenti, hogy valamit nem csinálhatok nagyon rossszul – de Eszter a megmondhatója, hogy ez azért egy nagyon vívódós hobby, nagyon sok képem végezte már úgy, hogy festettem rá még egy-két réteget, mert nem éreztem vállalhatónak, de az is rendszeres, hogy a kép elkészülte után – két-három-négy nap elteltével – ismét belenyúlok a képbe, igazítok rajta itt-ott.
Kedden délután azonban megint valami bizsergést érezetem a kezeimben, volt egy matt feketére alapozott vásznam – ami nem is hagyott nyugodni. Így a meló után, kedden és szerda délután megszületett ez az üvöltő … kutya. Igen ilyen furán írtam le, mert eleinte farkasnak gondoltam, de az ecsetem alatt kicsit megszelídült – szerintem.
Akril, vászon
40 x 50 cm
Ár: 45.000,- Ft
